Kint és Bent

KINT ÉS BENT

A bennünk élő politika – mindennapi tükröződések

Sokáig félrefordítottam a fejem a politikától, mert túl mocskosnak és átláthatatlannak éreztem. „És különben is, semmi közöm hozzá, én ennél különb vagyok „ – vélekedtem felsőbbrendűen.
    Ez addig volt így, amíg néhány éve elkezdtem átélni, hogy minden ami körülvesz annak én is része vagyok, sőt felelőse is, ha akarom, ha nem.
Elkezdtem mélyen megérteni, hogy nincs olyan hogy tartózkodás, mert az is egy választás, pro vagy kontra. És amíg úgy teszek, homokba dugva a fejem, hogy engem ez nem érint , ebből kivonom magam, addig ugyanúgy erősítem/gyengítem valaminek táborát – bár megboldogult tudatlansággal, erről fogalmam sincs.
Általában már csak a megjelenő hatásokon hördülünk fel hogy, hogy lehet ilyen vagy olyan állapotban pl. az egészségügy, a pedagógia stb ….., de annak a láncsorozatnak a részét nem szeretnénk meglátni, hogy mi ebben hogyan vettünk rész, és hogyan jutottunk el ide….
Azóta kezdtem el érdeklődni a közélet fele, hogy végül is mi történik körülöttem és ennek én hogyan vagyok része…

Meglátásom szerint a világban zajló politikai és társadalmi folyamatok mélyen összefüggnek az egyéni lélektani vívódásokkal.
A makro- és mikroszintek nem különálló rendszerek, hanem egymás tükörképei: ahogyan a világban zajló események hatással vannak ránk, úgy mi is – egyéni belső állapotainkkal – formáljuk a külső valóságot.
Ezeket a tükröződéseket kezdtem összegezni a teljesség igénye nélkül – egészítsd ki bátran még:

-Külső és belső káosz –
A jelenlegi világpolitikai helyzet kaotikus. Gazdasági válságok, háborús konfliktusok, hatalmi harcok és mély társadalmi törésvonalak alakítják a hétköznapi életünket.
Bennünk belső bizonytalanság, szorongás és félelem formájában jelenik meg ugyanez a káosz, hatalmi harcok, megélhetés, kapcsolati dinamikák, önérvényesítés formájában.
A világban a hatalmi struktúrák olyan gyorsasággal alakulnak át, hogy egyik estéről másnap reggelre már más erővonalba, törvényrendbe ébredünk egyre gyakrabban.
Belsőnkban gyakran megjelenik a biztonság érzetünk, identitásunk, a hovatartozásunk dilemmája, ami egy megfelelő értékrend hiánya miatt egyre gyakoribb. „Hol a helyem ebben az egészben?”

-Buborékfújásnak nevezem a következő tükröződést, ami nem más, mint a manipuláció és az önbecsapás színes, sodródó lépten-nyomon árulkodó gesztusa.
A közéletben gyakran megjelenő manipuláció, félretájékoztatás és propagandagépezet nem más, mint a kollektív tudatban létező önbecsapásaink tükröződése. Ideológiákat próbálnak mindenáron fenntartani, és ez mentén olyan szögbe állítani , csavarni a saját vetítővásznukat, hogy lehetőleg mindenki, azon keresztül lásson.
Egyéni szinten is hajlamosak vagyunk a saját történeteinket oly módon elmesélni, bemutatni, hogy azok takargassák a félelmeinket vagy éppen a komfortzónánk fenntartását biztosítsák, esetleg sikerességünk, boldogságunk, rendkívüliségünk bizonygatását .
Amíg relativizáljuk az igazságot, gyakran választunk olyan nézőpontokat, narratívákat, magyarázatokat, kifogásokat, amelyek biztonságot adnak. Hitrendszereket, hiedelmeket védünk, tartunk fent, anélkül, hogy időnként önmagunkat megkérdőjeleznénk.

– Sakáltaktika -, a belső szótáramban, avagy taktikázó dominanciaharc a következő tükröződés
A hatalomért folytatott küzdelem rendszeres a politikában és ez nem más, mint az egyén belső hatalmi harcainak kivetülése.
Az ego és a magasabb vezetettség/igazság közötti ellentét, a régi minták és az új lehetőségek, önmeghaladás közötti küzdelem egyaránt jelen van egyéni és globális szinten is.
Ahogy a világban bizonyos struktúrák előretörnek, leszorítva, ellehetetlenítve másokat, ugyanúgy szembesülünk azzal, hogy hiedelmeink, félelmeink, megszokott kereteink előretüremkednek, és nem adnak lehetőséget az áramlásnak, az intuíciónak, a megújulásnak, bár érezzük, hogy ami van az már nem tartható.
Ez gyakran félelemmel, elbizonytalanodással jár, hiszen az ismeretlenbe lépni mindig kockázatos.
A kérdés az: kapaszkodunk-e a múltba, vagy képesek vagyunk megengedni az átalakulást, megújulást?

-Ellenséggyártás – felelősség nem vállalás tükröződése
A politikai világban gyakran találkozunk az „ellenségképzéssel”: másokat hibáztatunk a problémákért, legyen szó politikai vezetőkről, társadalmi csoportokról vagy külső hatalmakról. Megjelennek a neheztelések, az igazság végtelen szemszögének bizonygatása, ebből egyre élesebb polarizálódás, tárgyalások, háborúk…
Ez pontosan ugyanaz a mechanizmus, amely az egyéni lélekben is működik, amikor nem vállalunk felelősséget saját belső elakadásainkért, hibáinkért (árnyékainkért), és inkább másokat hibáztatunk a saját fájdalmunkért, projektálunk.
Ennek egy kicsavart “magasabb oktávjával” úgy találkoztam, hogy szeretnénk a világot, másokat megmenteni, de nem szeretnénk azzal szembesülni, hogy nincs rendben a saját életünk, egészségünk, párkapcsolatunk, anyagi életünk stb
Folyamatosan külső megoldásokat keresünk a belső problémáinkra.
Benézni a barlangba félelmetes.
Vállalni az átalakulással járó fájdalmakat.
Tudok-e választani és a választásaimért vállalni a felelősséget?

Ezeket írtam most ki magamból, jó szívvel veszem ha kiegészíted a meglátásaiddal, bennem is dolgozik tovább.

Mi lehet a gyógyulás útja?
Nincs nálam a bölcsek köve.
De meggyőződésem, hogy amint a világban zajló változások egyre feszültebbé válnak, úgy az egyéni ember számára is egyre sürgetőbbé válik az önmagán végzett belső munka.
A megoldás nem a még nagyobb külső kontroll vagy az állandó harc, hanem az egyéni és kollektív nyitottság, érzékenység és felelősségvállalás növelése.
Az biztos, hogy egy kollektív átalakuláson és egy paradigmaváltáson megyünk éppen át.
Van aki ebből részt vállal, van aki sodródik, van aki áldozatának érzi magát, van aki látszólag párhuzamosan közlekedik, majd valamelyik következő állomáson ébred fel, hogy “Mikor történt mindez és miért?”

Olyan időbe léptünk ahol a transzcendenssel való kapcsolódásunk, a hitünk megerősítése létfontosságú.
Valósággal való kapcsolódásunk valójában a mindennapi kenyérünk.
Így tudjuk a Lelkünket ébren tartani.
Te hogy vagy most ebben?

Izabella

Címkék: